Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Betonon megcsikorduló kavics éles hangjaSínek közötti odvas, korhadt fák lapja,Városom mocskos házfalai simulnak oldalamraSzerelmesem nincsen, otthonom egy fa odva. Legördült izzások ajkamnál semmire válnakÖblös, fémes íze van ennek a mánakSzétrobbant villanykörte-test csapódik…

Mert ez járt a fejemben egész este, úgy iszom be a látványod, hogy tudom, sikító borzalommal tudom, hogy lehet, soha többé nem látlak, (ahogy minden találkozásunknál így teszek, olyan bizonytalan a léted)elmész és vissza se nézel rám, mindegy mi volt kettőnk között, mert te azt…

Ha nem mentem volna át, ha nem vagyok ott nem tudom, mindez megtörtént volna e, de átmentem, mert miért ne, átmentem, át mentem…mert ő Dávid,ő életem első szerelme, látnom kell néha, hallanom ahogy hozzám beszél, nekem beszél ahogy rég, látni akarom a mosolyt ettől az…

  Éteri szétpezsdülés és vakító, villódzó fényevés volt az éjszaka egy mámorban úszó fejfájós lüktetés, a tüdőm már egy nem létező fogalom, a lábam még nem jutott el oda hogy izomlázat érezzen, de fog, ebben biztos vagyok. Azt tudom, hogy berúgtam egy kissé, olyan…

Alkoholmámoros zsibbadás az én esti mesém, TV maci helyett pálinkával hunyatom le a szemem hogy aztán groteszk álmaim legyenek vámpírokról, laptopokról, Ancsáról meg ki tudja még miről amit aztán sokszor elfelejtek, csak te, te édes, dölyfös ura szívemnek, te, azték istenem, te…

Mert most nincs kedvem. Ezt érzem, kicsi bágyadt íz a számban, ezt érzem. Azt hogy a nappalok szépek, a nap süt, ma mostam és takarítottam, tisztaságszag járt be a lakást, és öcsémen kívül nem volt otthon senki. Boldoggá tett. De este csak a hideg sötét szoba vár rám, éhes…

Ma nem maradt semmi, lepergett a szívemről minden bátorság, a lelkemről is minden erő, hogy itt szűkölhessek a szobámban, a sötétben ahogy írom ezeket a sorokat csak a képernyő fénye világítja meg a billentyűzetet, a szél meg keresztülhúz az ablakok szigeteletlen pereme mellett…

Az új elhatározások, az új célok pont olyan védtelenek mint egy csecsemő, ha nem óvod őket állhatatosan egyszerűen beledöglenek az életbe. Állhatatosság kell meg kitartás…de nekem mikor is volt ilyen? Csak az eleve elcseszett dolgokkal kapcsolatban létezik bennem a…

A sötétség olyan színű mint a sűrű tinta, kék és fekete, egymásba folyva csorognak szét a falakon, a levegőben, rajtam is, én is olyan leszek, sötét színű…sötét szívű. Éjszaka nincs csend, a város zajos, de éjszaka csend van, iszonyatos csend ordít a fejemben, ott…

Minden ízemben remegek, minden porcikámban foszforeszkál az illata, íze a számba ülepedett és még most is érzem, annyira fáradt vagyok, megtörtem, megbuktam, leigázott és én hagytam, teste alá gyűrt és nem futottam el ahogy kellett volna, ahogy úrilányok szokták, ahogy egy…

A vágy néha agyvelőt rázó hirtelenséggel tör rám és nem tudok tenni ellene, leigáz, nekem meg kicsordul belé a könnyem is. Mert a vágy ott van, mert tudod milyen, nagyon is jól tudod milyen amikor a tested egy másik testhez tapad, tudod hogy milyen megrészegítő tud lenni a másik…

Reggel azt sem tudom percekig hogy hol vagyok. Bámulom a szobát és elemezgetem az érzéseimet, s mivel ismerőnek érzem ez meggyőz hogy ott vagyok ahol lennem kell, ahol tegnap este lefeküdtem, nem raboltak el, nincs emlékezetkiesésem se semmi egyéb. Ez nem vicces, nehéz így ébredni,…

Sétálok hazafelé, a szürkületből este csavarodik, és lenyűgözővé válik a város, ahogy beérek, az ég felettem királykék, most tényleg királykék, s a félhold kis sarlója mint egy kifli alakúra kunkorodott gyerek szuszog az égen, álmaitól ilyen izzó, reményeitől és…

Mert a nap az tűz, az nem süt hanem éget, az nem melegít hanem perzsel. Hát legalábbis engem. Most éppen, pedig tegnap boldoggá tett, annyira jólesett, ahogy Makkosházára gyalogoltam ki Anikóhoz, szólt a zene a fejembe ezerrel és könnyűnek éreztem magam. Ugyanaznap csak este 6-kor…

Végigégett, megfeketedett szőnyegeken fekszem meztelen, testem csupa lila és kék meg zöld a folt az egész, vágásokon megszikkad vér, már nem piros, bíborvörös, mint az ég alja, ebből a szobából nem lehet látni mást csak ezt, az élet végét,  lebukik a nap, mi pedig…

Napon szétolvadt műanyag vagyok, ellilult merev szájról hulla utolsó halálsikolya, így rebbenek, megbocsájthatatlan létezésemmel szétvagdosok mindenkit, ahogy ők engem. Betegre őrült agyak nyál csorgatta víziójaként kaparnak falakra véres körmök, hogy ott lüktessek egymagam,…

Köszönöm, kikúrt rohadt hálás vagyok én drága egyetlen szívem csücske Gollamom, életem groteszk kis felügyelője, te az életem kis hitvány Bírója, igazán rohadt örömömre szolgált a mai kis játék, imádni való és édes kis 20 perc eufória, dögöljek meg legközelebb inkább…

Még jó, hogy nem írtam reggel, mert most biztos hülyére sírnám vagy röhögném magam magamon, szeretem a saját naivitásom meg hiszékenységem, édes vagyok tőle, ahogy egy önérzetes, nagyszájú, retardált exhibicionista vagy épp excentrikus lány csak lehet / a szavak helyes…

 Jesszus, ezt most komolyan én csinálom, valaki állítson már le…forog a gyomrom, pedig azt hittem jól leszek, délután már hogy találkoztam Anikóval b.nőmmel egész vidám voltam, tudtam hogy utána találkozom kell vele,Norbival akivel meg sem tudjuk magyarázni mit miért…

Ópiátszármazékos tablettás, Andaxinos, Xanaxos, pálinkás, boros, sörös, wiskys, vodkás őrületes szétbomlás a szanaszéjjelbe, legyen jó a reggel az este,kávét, energiaitalt, koffeintablettát, efedrint meg egy sajtburgert akarok, kúrva élet, esőt, térdig érjen a víz,…

Ha még egy könyvet találok véletlen a könyvtárban amiben titokzatos szemű szikár testű, helyes suhancfiúk csavarják el érett de izgága, zaklatott lelkivilágú kamaszlányok fejét és lesznek baromi szerelmesek egymásba mintha ez volna világ legegyszerűbb és legtermészetesebb…

Nem hiszem, hogy pont ma, fájó tüdővel és a lét merő utálatával életem volt és eddig egyetlen nagy szerelméhez kellett volna felmennem, amikor amúgy sem vagyok világomnál, de a hülye ember már csak ilyen. Nem is az volt a baj, hanem hogy a 2 hete tartó agónia úgy dorbézol bennem…