Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Ha még egy könyvet találok véletlen a könyvtárban amiben titokzatos szemű szikár testű, helyes suhancfiúk csavarják el érett de izgága, zaklatott lelkivilágú kamaszlányok fejét és lesznek baromi szerelmesek egymásba mintha ez volna világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga komolyan hülyére csapkodom a fejem a falba. Hogy hogy lehet az ilyen kamaszrománcos történeteket megírni, hogy az izgalomtól már ugrálok, kínomban forgolódom az ágyon, mert azért ezek nem happy endes love storyk de kábé olyan természetességgel szeretik benne a fiúk a lányokat, ahogy a valóságban ez kizárt, komolyan. Most csalódott vagyok, mert nekem sose volt ilyen kamasz koromban, hogy egy furcsa, koravén de aranyos srác bukott volna belém. Nah lehet, hogy a méretes lánc ami eredetileg a muskátlit tartotta a verandánk tetejéről lelógva meg a fekete acélbetétes bakancs a terepszínű gatyával meg keresztapám méretes kinőtt pulcsijával kombinálva hordott dizájnos viselet nem is épp a legeslegbizalomgerjesztőbb képet adta.  Plusz a feketével jó vastagon kihúzott szem meg a fekete körmök…jesszús, most se vagyok egy bálkirálynő, de azért ha kicsit alternatív vagyok se ennyire lepukkant…talán még van remény, mert úgyis mindig 16-nak néznek, a múltkor is voltam egy buliba ahol mindenki még középiskolás volt, épp negyedikes, s kérdezték én is a Kossuthba járok-e (gimi itt Sun cityben), mondtam nem, én egyetemre járok. Leakadtak, persze…Én is leakadok, mikor ahhoz képest, hogy öregnek, nem is tudom legalább 25-nek 26-nak érzem magam, nah nem mintha tudnám, 25-6 évesen milyen érzés lenni, csak tippelek, szóval rájövök, hogy csak 19 vagyok. Baromi szarul hangzik, meg furcsán is érzem tőle magam. Legalább olyan zavarba ejtő mint nézni a tükörben magad, és nem érzékeled, hogy az te vagy. Tudod hogy igen, mert ismered ezt a képet mert baromi sokszor láttad, de ez egy másik kérdés---/dejavu-m volt közben most épp, még valami, hogy nehogy már normálisnak érezem a világot…/ egyszerűen azt várod, hogy a tükörben a másik másfele mozduljon mint te. Legutóbb egy szűk kocsmai wc-ben kerültem ilyen Alfa típusú találkozásba magammal, amikor is odáig fajult a dolog hogy mikor levettem, hogy az a másik a tükörben én vagyok, de nem vagyok képes ezt értelmileg megélni, akkor odaérintettem az ujjam a tükörhöz….  Nah nem remegett meg a tükör mint a Mátrixban, azért az húzós lett volna, de majdnem megállt a szívverésem, mert azt hittem rám nyitnak, márpedig egy lány aki meredtem bámulja magát a tükörben és még taperolja is azt általában megnyugodhat, totál lököttnek fogják nézni. Én meg nem mindig veszem jó néven ha boldog boldogtalan értesül a megváltozott tudtaállapotomról. Mert valószínűleg ő még le se tagadja, mint ahogy az én barátaim teszik…de csak néha. Gyakrabban megmondják, hogy tényleg nincs minden rendben, de azt mondják semmi baj ezzel, azért szeretnek. Ezt azóta már nem hiszem el, mert rondán elhagytak, most már csak magam vagyok. Mint kiderült, még a szép és jó fej lányok is egyedül tudnak maradni…