Ami sok az sok. Ami nem fair az nem fair. És az, ami mostanság történt nagyon nem volt az, hogy miért mindig velem cseszekedik az élet, fel nem tudom fogni… Elmehetne a jó fenébe ezzel a szopatós módszerrel, mert én aztán igazán megjártam a poklot eddig is, most miért akarja az utolsó kis leheletnyi erőmet is kipasszírozni belőlem?

Az úgy volt, hogy amúgy igen, Istenkirályvagyok és megcsináltam minden maradék vizsgámat vért izzadva, alig aludva, folyvást csak U.-t várva, vagy épp non-stop vele és nem volt könnyű közben jó képet vágni ahhoz amikor egy nap hazamentem és én szedtem vissza nevelőapámat a kocsiból aki épp le akart lépni tőlünk, és nehéz volt úgy tenni mintha nem tudnék semmiről mintha nem történt volna semmi, mintha nem tudtam volna h mit jelent ha egyszer tényleg elmegy, kúrva nehéz volt nem belegondolni hogy mennyi minden szétválaszthat U.-tól. Mocskosul kúrva nehéz volt és nehéz most is U. nélkül élni, létezni, szarrá-széjjel unom az agyam, Anikóval totál eltávolodtunk egymástól, Renit megint egy varázslat előkeríteni, Edináék pedig tüneményesek ahogy elhalmoznak támogatással és szeretettel.

De egy merő szenvedés minden. Mert persze U. a minden, az egész kibaszott Világegyetem. Agyrém és mégis a legteljesebb és leghihetetlenebb biztonságot és boldogságot élem meg vele. Eszméletlen felkavaró, csontvelőig hatoló éhes szerelem.

Amibe jól belebaszott h a tökéletesnek induló csütörtökünk reggelén kaptam egy sms-t nev. apámtól hogy : Elmentem, vigyázz anyára! Kösz bazd meg. Kiborult a bili, ordítottam, csapkodtam, zokogtam, szegény U-nak végig kellett néznie az egészet, iszonyúan sajnáltam és szégyelltem magam a szar kész családom helyett is, mert erről nem én tehetek, de ki ne szeretné a helyemben hogy egy anyagi és emocionális csődtömeg háttér helyett kedves és szerető szülei és testvérei legyenek akikkel nem fordulnak elő olyan szégyenletes dolgok mint velünk. De elég jól vette, Anyám is aztán meg el is mehettem vissza U-hoz, szóval végül túléltük kivéve a vonatos dolgot. Az nagy dráma volt. Már egész nyugodt voltam az állomáson, lekéste a vonatot mert korábban indult mint gondolta és hát így még egy órát együtt lehettünk, aztán feszállt, a vonat meg elindult …az arca a szeme szinte sikított, megdöbbenés és fájdalom volt rajta, de nem segíthettem mert a vonat az vonat, neki meg haza kellett mennie. De ő is mondta h ilyet még sose érzett, nagyon kész volt. Láttam rajta, én is megreccsentem elég rendesen. Sírtam mint egy gyerek, egész nap.

Mert tényleg, Ő az, akivel le akarom élni az életem, aki le akarja élni velem az életét, nem nyálas, pár egyszerű puszta szóval és gesztussal tudatja azt hogy én vagyok számára a legcsodásabb lény a földön és ebben pont az a legszebb amilyen természetességgel és egyszerűséggel mondja el.

Fuck off a nev. apának, amúgy meg visszajött. Hát jóhogy, szétrugdaltam volna a fejét ha nem, bassza meg, önző geci. Így legalább nem kell aggódnom egy csomó minden miatt.

De nem találom a helyem a világban U. nélkül. Minden rohadt sivár és semmi se jó, semmi se biztonságos, semmi se köt le, semmi se érdekel, csak muszájból, csak kényszerből csinálok dolgokat, hátha …de kúrvára nem érek el vele sokat…hiába olvasok, hiába bámulom a tv-t (bár eddig ez a leghatásosabb) hiába az egész. És ez nem jó, ez egyenesen kúrvára halálra idegesítő mert U. előtt is volt egy életem, de fogalmam sincs akkor mit csináltam, hogy nem ezt éreztem amit most. Jó mondjuk akkor volt suli meg meló, most meg semmi nincs amivel elköthetem magam, folyton egyedül maradok a szobámban a gondolataimmal, az U. illatú pólóval meg a magánnyal amit nélküle érzek.

Jöv. héten megyek apuhoz…hogy az a…bassza meg, nem tom mit fog reagálni de kúrva élet h nem fog tetszeni amit mondani fog. Rohadt terelős az is. Szar, szar, nagy kalap szar az egész. Nem fog komolyan venni. Aztán meg megyek U-hoz. Szülők meg minden, uhhh. Aztán meg hazajövök, ő meg megy Hegyaljára. Amíg én itthon szenvedem ki 4 nap gyönyör után a büdös nagy hiányt, addig ő geci jól érzi magát és iszik mint a gödény. A kúrva életbe, h irigylem előre is. Már ilyeneken jár az eszem…rosszul vagyok az egésztől előre. Nah és? Jól van, csak a rinya, rinya, rinya, az dől belőlem, lehet baszogatni, akkor is ez van, nem vagyok világomnál, nem jó semmi se ha U. nincs velem.

Elcseszett dolog ez a szerelem mizéria. Ha nincs az a bajom, most hogy meg találkoztam U.-val aki tényleg rohadtul tökéletes, a világ összes többi szegmense és darabkája egy kalap szarnak tetszik mellette. Hát köszönöm szépen, ez nem könnyíti meg a létezést…és akkor most hogy is van ez? o.O....(x_x)