Még jó, hogy nem írtam reggel, mert most biztos hülyére sírnám vagy röhögném magam magamon, szeretem a saját naivitásom meg hiszékenységem, édes vagyok tőle, ahogy egy önérzetes, nagyszájú, retardált exhibicionista vagy épp excentrikus lány csak lehet / a szavak helyes leírásának sikerét a mamámtól megörökölt halál nehéz Magyar Értelmező Kéziszótárnak köszönhetem. Ez amúgy az egyik kedvenc könyvem. Leülök, és órák hosszat tudom böngészni, úgy szívom magamba a tudást mint egy éhes kis halacska.A megismerés tömény eszenciáját kínálja ez a könyv, ajánlom mindenki szíves figyelmébe, hogy néha nem is azt jelenti amit mondunk, amit hiszünk róla, hogy jelent, azon felül hogy amúgy se, tudván, hogy az amit mondunk, rohadt kevésszer van kapcsolatban azzal amit valóban érzünk, már akinél, én az őszinteség elég elharapódzott formájában szenvedek, vagy inkább csak hallgatok. Az utóbbit valószínűleg jobban viselik tőlem./

Nos, a katarzis élményre visszatérve, tegnap este már úgy feküdtem le, hogy eléggé el voltam keseredve, lévén hogy szembesültem az Anikó, legkedvesebb b.nőim egyike és a volt pasim közötti kapcsolat harmonikus szépségeivel, szóval olyan „kapjátok be” érzés volt bennem, nem mintha nem érdemelnék meg, csak én születtem ilyen rohadt önzőnek. Szóval este a mély letargiával egyetemben feküdtem le, s elhatároztam hogy jól leszek, hogy minden rendben lesz, mert felhívtak a pizzériából, hogy menjek be vasárnap 10-re. Komolyan hülye boldog voltam, hogy megkaphatom a melót és lesz ami megtart, utolsó szalmaszál flash meg egyéb, de helyrerázott, igaz megint 3 óra vergődés után sikerült elaludnom, de el lehet ettől tekinteni, mert a reggel klassz volt, akkor is ha fagyos pillantás-csereakció volt anyámmal meg nevelőapámmal, lévén tegnap n.apám megint rajtakapott, hogy abban a bizonyos Kánaánt magában foglaló gyógyszeres dobozban turkálok, amire az van ráírva, hogy ha még egyszer hozzányúlok, le lesz vágva a kezem. Szóval e kellemetlen reggeli epizód után úgy szívódtam fel mint a gyomorban az alkohol, durván és észrevétlenül, s bár jártam otthon, nem láttak, s nem is léptem öcsémen kívül senkivel interakcióba, az a kis szemét meg megette a joghurtomat.

Szóval a lényeg mint lehet sejteni, hogy elhatároztam, hogy nem fogok arcomon a sírástól szétfolyt takonnyal és nyállal anyámnak könyörögni, hogy dugjon valami elmeosztályra, mert nem bírom tovább, hanem jól leszek, szép leszek, és az egész rohadt világ az enyém lesz megint, szőröstül-bőröstül lenyelem az egészet ha-ha-ha-ha-ha.

Nem kaptam meg a melót, mert bár a nő nagyon szeretett volna felvenni, akinek a helyét kaptam volna az belázadt és még az este biztosan Alfa típusú megvilágosodásban lehetett része, mert úgy döntött mégis marad.

Hát ilyenkor ne vizualizáljam az életet egy rohadt kis szörcsögő selypítő Gollamnak, aki ott fetreng a röhögéstől, mert már megint egy pont kellett volna hogy meglegyen a vizsga, csak egy nappal később vagy korábban kellett volna ott lennem vagy nem lennem, hívnom vagy nem hívnom, vagy egy másodperc is elég, kihegyezet ezredmásodperceken múlik az egész rohadt létezésem, Élet-Gollam meg csak hörögve nevet, hogy milyen ügyes volt megint.

Mindez mellett zárszóként a mai penzumra megjegyzem, hogy senki ne legyen olyan ortopéd, hogy megnézi milyen lelki betegségek vannak, hogy aztán szembesüljön vele hogy a Borderline személyiségzavar résznél a : „Ha az alább felsorolt tünetek közül öt legalább igaz önre akkor v.sz. hogy Borderline személyiségzavara van” részt átböngészve konstatálja hogy a 15-ből 14 igaz rá. Mert rám igen…pfffffff…. Erre szavak nincsenek, most hogy kielemeztem magam, rohadt jó, gyógyszert kaphatok?

2008-01-06