Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Alkoholmámoros zsibbadás az én esti mesém, TV maci helyett pálinkával hunyatom le a szemem hogy aztán groteszk álmaim legyenek vámpírokról, laptopokról, Ancsáról meg ki tudja még miről amit aztán sokszor elfelejtek, csak te, te édes, dölyfös ura szívemnek, te, azték istenem, te maradtál itt, magamra tetoválódtál, viselem a tested, az érintésed, a pillantásod testemen s érzem, érzem magamban a léted, úgy ahogy te sose fogod az enyémet, én megint csak a végtelenbe simuló EKG hangja vagyok, egy sípolás, amit kikapcsolsz….a pálinka átjár és melegem lett, a szemhéjam elnehezül, s ilyenkor esztelenül vágyom a halál után, szeretnék mezítláb a hídig gyalogolni, a kék vasra kiülni, átvágni ereim és ugrani, a mélybe, acélbetétes bakanccsal a lábamon s meghalni, megfulladni, szenvedni, azt akarom hogy fájjon amikor vége van, ugyanúgy ahogy fájt életem közben is, gusztustalan önsajnáltatás már megint, nem is akarok meghalni, csak ebben a nyamvadt pálinkától ferde pillanatban, de holnap reggel megint csak szenvedélyt akarok majd, csak életet, csak levegőt, csak lélegzetet, életet. A Sangria édes íze üli most meg ajkam, a könnyeim is édesek lesznek, a fájdalom is, a vágy is, az élet és a halál is…mi ez a létezés? Milyen kegyetlen csontos szeretőm ez, hogy a helyemet benne nem találom, mellette feküdöm ilyen kényelmetlen, hogy a mámor olyan mint a délibáb, azt hiszem, még egy lépés, s ott leszek, ott leszek, hol leszek, mi leszek…mi vagyok most? Lassan elfogyó lüktető húscsomó a testem, s éhezem a életet, éhezek mindent, olyan erők vannak bennem, tudom, ismerem őket, akár nevethetnék mindig is, szerethetném a némaságot, amiben élek, ezt a négy falat, amit 4 éve nézek, akár mindent elfelejthetnék, mindent kitörölhetnék az emlékezetemből, akár meg is tehetném hogy elmegyek, mi tart meg, mi tart vissza, milyen félelem szereti a szívem, a testem, mi az ami magáévá tesz, ami holnappal eljegyez, megtaláltam egy szilánkdarabot a talpamban és vérzett a kezemet meg megint megégettem forró viasszal véletlenül és nagyon fájt. Az azték isten meg be fog csapni, én meg megyek tovább rendületlen, az ujjam köré csavarok még vagy 100 pasit és Peti majd megint megkérdi, hogy hogy lehet az hogy ilyen jó csaj vagyok és nincsen pasim. Hát tudod Peti, például beléd is beléd zúgtam, de b.nőd van, nekem meg végezetesen őrült szívem, ezzel nem lehet csak eszeveszett gyilkos szenvedélyt szítani, amikor eltörnek a tányérok, poharak, amikor sikolyok szárnyalnak az élvezettől szex közben, amikor vér és szerelem borít mindent, egy részeg gurgulázó kacagás és néma lelki halál között reggel a semmi szürkületben hazafelé, hányszor éreztem az élet hogy akadozva, fájdalmasan dörgölődzik belém mert valahogy nem vagyok formára csiszolva, mindig beakadok a fogaskerekek közé és reggel semmi alvás után, hogy egyedül járkálok a város utcáin, lenyűgöző, éteri pillanatai voltak az életemnek és semmiért se adnám azokat az édes fájdalmas bús de csodálkozó pillanatokat a városról hajnalt amikor én vagyok benne, én és a világ, senki más és tudom, hogy semmi értelme, de mindent megér, mindent és semmit, most ugye megint nem ért senki, megint be vagyok rúgva, igen, most megint szeretnék elmenni innen, igen, most megint itt maradok, igen, most megint minden úgy lesz mint eddig…igen, tudom hogy igen…19 éves leszek mindjárt, szülinapom lesz…belül 30-nak érzem magam, de a tortámon nem ez lesz…kegyes hazugságok egyike az életemben…