Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Nah ne....az 567dik rublika hogy : Írja be miről szól a blogja, a címe, címe röviden, alcíme,félcíme,nicknameje, anyám tudja milye stb. Vagy egyszerűen unkreatív vagyok....

Friss topikok

  • emmácska: Tudom, néha nem segít az sem, ha írsz róla...néha még belegondolni is épp elég rossz lehet, mint l... (2008.08.12. 22:57) Blog-gyilkos
  • Nuca: Remélem a júliusod már nyugisabb :( (2008.07.06. 18:12) HULLÁMVASÚT Vol.Hogyazamocskoskúrva…
  • Nuca: :):) (2008.06.27. 22:16) Nincs kedvem írni! :P
  • Sosi: Köszönöm a bízatást, sokat segített olvasni ezeket sorokat, a következő bejegyzésem is sokkal opti... (2008.05.23. 12:15) ÖSSZEOMLÁS
  • mcdas: Szia dear Sosi! Azért, mert ez a lélek természetes tulajdonsága, hogy szeret. De míg nem vagyunk ... (2008.04.15. 21:13) Kicsit ki van velünk cseszve!

HTML

A Rendszer kivetett magából...

2008.01.16. 13:59 | Sosi | Szólj hozzá!

Reggel azt sem tudom percekig hogy hol vagyok. Bámulom a szobát és elemezgetem az érzéseimet, s mivel ismerőnek érzem ez meggyőz hogy ott vagyok ahol lennem kell, ahol tegnap este lefeküdtem, nem raboltak el, nincs emlékezetkiesésem se semmi egyéb. Ez nem vicces, nehéz így ébredni, néha így nem tudni magamról, mintha másodpercekre amnéziát kaptam volna. Ez még életem nagy szerelme D. velem való szakítása utáni mélydepresszióból maradt vissza. Csak akkor az éjszaka közepén riadtam fel, csurgott rólam az izzadság, ziháltam és forgattam a szemem mint egy őrült a sötétkék szobában és nem tudtam, állítom vagy percekig nem jutott az eszembe hogy ki vagyok és hogy hol vagyok. Iszonyatos kétségbeesés préselte össze ilyenkor az agyvelőmet és nem vettem levegőt az erőlködéstől hogy végre eszembe jusson. Amikor végre sikerült, mikor el tudtam mondani a nevem, lassan visszatértek az emlékeim mindig elsírtam magam a megkönnyebbüléstől és már nem nagyon aludtam vissza aznap. Csak bámultam az ágyam feletti hatalmas polcot a falon ami megvan vagy 80 kiló s attól rettegtem hogy rám fog zuhanni egy éjjel és apróra hasítja a csontjaimat. Már nem alszom alatta de még azóta se esett le, pedig már vagy 3 éve itt élünk. Asszem ez egy alaptalan para volt.

 

Életem leggyorsabb orvos látogatásán voltam túl tegnap, kb. öt perc, semmi hülye kérdés, soron kívül beengedtek, bonusz ott helyben kaptam egy szem Cataflam-ot nehogy fájjon valamim a vizsgán, grátisz Cataflam recept, úgy hogy még kérnem sem kellett. Blicceltem a villamoson és igen, jól esett! De amikor láttam egy kék ruhás pasit akinek tollak voltak a mellzsebében, inkább leszálltam. Nem volt kedvem meséket kitalálni.

A rendszerhiba a patikában bukott ki, amikor közölte a kiscsaj, hogy van valami bibi a TB számommal, kinyomtatta a bizonylatot s az állt rajta, hogy a EÜP(egészségügyi pénztár) nyilvántartásában nem szerepelek a jogosultak között a TB-re. ÜHÜm……hát felhívta Anyám őket hogy mi van? Mondták oh, semmi, csak mivel a középsuli már kijelentett engem az EÜP-nek, hogy már nem vagyok tanuló, szóval vagy fizetem ugye a TB-t vagy fizetek minden nyavaját ha van velem valami szóval mivel oda már nem járok és az egyetem, ez a drága intézmény arra se képes hogy bejelentse az EÜP-nak hogy én bizony nappali tagozatos oktatásban részesülök és imigyen jogosult vagyok bizonyos szolgáltatások ingyenes igénybevételére áhhh, nem…be kell mennem a TO-ra egy iskolalátogatásiért, majd a diákommal karöltve mehet ki Újszegedre hogy ott az EÜP-ban ezekkel igazoljam hallgatói mivoltomat még legalább 500 másik hasonlóan járt diákkal. Jehhhh….az egyetem és alapvetően a magyar okmányrendszer megérdemel ezért a bravúért egy nagy piros pontot. A kis kedves néni a telefonban meg ilyen édesen mórikál: „szóval akkor behozza nekünk ezeket a papírokat és akkor zöldre váltjuk a lámpát! Hihihihihi….” Nah ne…!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 Megvolt a napsütés amit kértem, már tegnap is, bár nem a TIK-ben ültem hanem a Pivo kocsmában vele szembe, én ezt a Mártonra fogom, mert meghívott egy sörre, bár egy Cataflam és az antibiotikum után már nem kellett volna, nem is tanultam tegnap semmit(pénteken matek stat vizsga, ha most nem megyek át, vehetem fel következő évben…:S), ma meg úgy nyújtózkodik az égen ez a lángoló gömb mint aki most ébredt, friss és üde. Ma is tanulnom kéne és nem, nem jár a fejem pasikon, még véletlen sem! Sose volt ilyen, nem nem…csak ülök szépen és jó lány vagyok, előre figyelek és minden rendben lesz…Istenem már csak 4 vizsga, kicsit olyan mintha látnám a fényt az alagút végén. De csak mintha, még túl sok minden van hátra és én sose bízom el magam…

A bejegyzés trackback címe:

https://sosi.blog.hu/api/trackback/id/tr19299611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása