A vágy néha agyvelőt rázó hirtelenséggel tör rám és nem tudok tenni ellene, leigáz, nekem meg kicsordul belé a könnyem is. Mert a vágy ott van, mert tudod milyen, nagyon is jól tudod milyen amikor a tested egy másik testhez tapad, tudod hogy milyen megrészegítő tud lenni a másik illata, tudod milyen remegő sikoltó vágy izeg ilyenkor benned, ismered az az éhező, szomjúhozó érzést amiben állítom, bele lehet őrülni, tudod azt is hogy milyen amikor hozzád érnek és nem tudsz mit tenni, majdnem felgyulladsz, elevenen elégsz, a könnyeid sem oltják el ezt a tüzet. De mióta vagyok annyira érzelgős hogy nem csókolózok mondjuk félig meddig idegen, épp akkor megismert vagy ismerős srácokkal? Kinőttem a kamaszkort, most már nem mennek az ilyen dolgok, mindenkinek megvan a maga helye, te csak barát vagy, te csak egy idegen vagy, te és én…nah ne. Legutoljára volt egy srác, beszélgettünk és megcsókolt hirtelen. Az még hagyján hogy nem tudott csókolózni, de ráadásul majdnem pofán is vertem. Engem senki ne kapjon le ilyen kamaszos elbizakodottsággal, annyira megsértett vele, hogy azt hittem helyből herén rúgom.
Senki azt ne higgye, itt nem arról van szó, hogy ki vagyok éhezve egy jó kis baszásra. Itt arról van szó, hogy ki vagyok éhezve egy bizonyos lelki kapcsolatra ami fiú és lány között van amikor egymásba buknak. A testiség csak egy megnyilvánulási forma.
De ilyen nincs, nálam nincs EGYMÁSBA, egyoldalú szerelmek, ki nem mondott szavak, elcsesződött kapcsolatok maradványi zörögnek szerteszéjjel, hazugság, hiszékenyég, ígéret és megszegés, tudás és naivság, képtelenség ebből a sok szarból kikeveregni, egy mélységesen mély útvesztő az egész. Kislány koromban mindig azt hittem, hogy majd jön az Igazi, egyszer csak ott lesz, és legyen bármi, mi szeretni fogjuk egymást és az élet kerek lesz, a szívem pedig teljes. Hehehehe….
