Mert a szociológia nem valami krisnás szeretetközösség szak, az emberek meg rohadtul bunkók de kérek mindenkit aki ezt elolvassa és véletlenül szociológus hallgató megkeresi kérdőivvel, ne küldje már el a fenébe!!!! MERT ISZONYAT SZAR ÉRZÉS, amikor végigcaflatok 5 órán keresztül 10 címet, és akkor egy ember hajlandó válaszolni. Iszonyat időbe térképpel botorkálok kiskeretek alatt és olykor arra se méltatnak, hogy kijöjjenek beszélni velem, de azért a függőny megrebben meg ilyenek. Wáwáwáwáwáw...ez nagyon nehéz, nehezebb mint hittem, és nincs mit tenni,csinálni kell, a rohadt gyakszijegyem múlik ezen.

Amúgy lelkileg most asszem elvagyok, bár életemben soha nem volt olyan szar a d'n'b buli mint múlt héten, amikor barátaim előttem veszekedtek, a volt pasim ( alias Zoli ) meg olyan istenesen kioszott hogy nem semmi, aztán meg kedves barátaim otthagytak, végül elpattant a cérna és még soha nem volt olyan hogy 2-kor leléptem csak most mégis ez történt. 2 napig senkinek nem vettem fel a telefont és ez már rohadtul jól is esett. Most megnyugodni látszik minden, talán nem lesz katasztrófa egy darabig, ki tudja, én nem akarok senki bajával foglalkozni most egyátalán, egy kicsit belefáradtam a sok szar cipelésébe.
Mostanában sokszor jár még mindig a fejemben Dávid, meg leginkább az, hogy az a 4 hónap volt életem legszebb 4 hónapja, mert szerelmes voltam valakibe, aki viszont szerelemes volt belém és az valami káprázatos volt, hogy együtt lehettem azzal akit szerettem, nem csak 2 napra, 2 hétre meg ilyen elbaszott időkre, vagy szimplán egyátalán nem. Hiányzik, veszettül hiányzik már ez, és nagyon félek, hogy sose jön többet össze, hogy valahol egyszer majd meg kell alkudnom, amire eddig soha nem voltam képes.

Miért csinálódik az emberben egyátalán ilyen érzés, és miért hiányzik ha nincsen?