Harakiri meg egyébb nyalánkságok

 Jesszus, ezt most komolyan én csinálom, valaki állítson már le…forog a gyomrom, pedig azt hittem jól leszek, délután már hogy találkoztam Anikóval b.nőmmel egész vidám voltam, tudtam hogy utána találkozom kell vele,Norbival akivel meg sem tudjuk magyarázni mit miért csináltunk egymással s most tudjuk hogy nem, nincs igazán értelme az egésznek hogy volt az a valami főleg számomra már elmosódott az ami motivált, már csak a tény maradt és az hogy nem tudok vele mit kezdeni, de kellett beszélnünk s akartam is,vele, az én  kis elkúrt esélyemmel amit nem tudtam elfogadni és még rúgtam is rajta egyet, ilyenek a lelki beteg gennyes alakok, s beszéltünk, meg kellett magyaráznom mit miért tettem és mekkora blamázs volt az egész, hát könyörgöm, nem tudom, üss meg vagy üvölts rám inkább csak ne nézz ilyen hitetlenkedő „neked most tényleg elmentek otthonról” szemmel, csak ne értsd meg, ne mond hogy nem haragszol, hát bántottalak, most miért nem vagy szemét, vad mint a férfiak szoktak lenni, te miért csak mosolyogsz s valahol érted de nem hiszed hogy ilyen van, hogy ilyen létezik, hogy ez a lány itt előtted tényleg így él és ilyeneket csinál, felfalja és megfolytja magát és ettől egyszerre borzad halálra és élvezi perverz lelki beteg módon, felfoghatatlan, s szeretnéd ha másképp lenne, tudom, én is de képtelenség, most nagyon letörtem, majdnem sírok is, de hideg van ahogy itt állunk a Tisza parton, a jégtömbökön utazó sirályokat csodálod és érzem hogy fáj, olyan alantas és hunyászkodó vagyok ebben a percben és nem tudom leállítani, ez van, ki kell bírni, ugye elmúlik, végül nem lesz jelentőssége? Lemegy a nap a színek az égen olyan krémesek hogy kedvem volna lenyalni a mennyboltról, hogy bennem lüktessen a fények meleg izzenése, s megnyugodnék s kiteljesednék talán, ugye van ilyen de nem, csak állok, görcsösen fojtom magamba a sírást, ezt a bennem felgurgulázó keserű ízt, nem így terveztem, most miért érzem ezt? Úgy érzem a szavak annyira élesek most, hogy széttrancsírozzák az ajkaim, s meg is érdemelném, nagyon is, elképzelem két kinyújtott karom magam előtt, ahogy nézem, széthasadnak és kifordulnak a helyükből az erek, mindez ennyire vérlázító…