Ha nem mentem volna át, ha nem vagyok ott nem tudom, mindez megtörtént volna e, de átmentem, mert miért ne, átmentem, át mentem…mert ő Dávid,ő életem első szerelme, látnom kell néha, hallanom ahogy hozzám beszél, nekem beszél ahogy rég, látni akarom a mosolyt ettől az arcán hogy végre valaki érti is, igen, még itt vagyok, és nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem ….sikítani akarok, teli tüdőből üvölteni és mindent összetörni magam körülött, mert hányok ettől az egésztől, istenem, kérlek, oh jézusom…mert össze kellett volna verem azt a hülye lányt, a b.nőjét, idióta barom, azt hiszi hogy mindent lehet, azt hiszi hogy Dáviddal normálisan lehet beszélni és úgy viselkedik mint más emberek, meg tudtam volna folytani, tudtam, hogy ott van a második polcon a hálószobában a 9 mm-es, legutóbb legalábbis még ott volt, s azt akartam a fejéhez baszni, hogy takarodj innen, s többet ne is lássalak. Miatta kapta fel Dávid a vizet, s nem tudtam megállítani, elviharzott és tudtam hogy baj lesz, mikor visszajött szétvert véres jobb kezével és forogtak a szemei még nem voltam benne biztos, lefeküdt, kérte hogy masszírozzam, oks, aztán egyszer csak rángatózni kezdett, elájult, fulladt, nem kapott levegőt, és 10 perc után kihámoztuk Gáborral hogy bevett 8 ekit… 3 órán keresztül csapkodtam az arcát, beszéltem hozzá, fogtam a fejét mikor hányt, simogattam, a kezeim között zokogott én meg csitítgattam, puszilgattam, a tűt akarta, verekedtünk, nem adtam, a csaja meg ott pislogott az ajtóba, nem nagyon érdekelte, ő is a pszichiátriáról szabadult, narkós kúrva. És Dávid csak könyörgött hogy meg akar halni, csak sírt, elájult, hányt, hiába itattam néha le se nyelte a vizet, közben rángatózott és fennakadtak a szemei, a bal szeme bevérzett a pupillája mellett, nevetett az én édes bús szerelmem a karjaimban haldoklott, a teste vékony volt és remegő, olyan védtelen volt, a tekintete olyan riadt a ha feleszmélt, úgy bámult rám, tudtam, hogy nem lát rendesen, láttam a rettegést, a velőt rázó iszonyatot az arcán és a szívem vérpatakot hányt tőle…aztán addig rinyált a csaja, hogy oda kellett engednem, nem mintha tudta volna, mit kell vele csinálni, ott röhögött felette, hehe, de szétcsaptad mán megint magad szívem hehehe….a kezeim remegtek, a szemem meg éhesen kereste azt a 9 mm-est. Életemben nem akartam még ennyire megölni valakit. Aztán D. is némivel jobban lett, kiment a mosdóba, aztán lefeküdt aludni. Nem tom most mi van vele és hajnal 4-kor eljöttem, mert ott volt az a kúrva, nem fekhettem D. mellé, hogy simogassam ő meg hadováljon nekem szerbül, nem vehettem a karjaimba hogy tudja hogy még itt vagyok, szeretem, nem lesz baj.
Közbe azték istenemet is sikerült elkapnom msn, jah, mert bementem egy rohadt internet kávézóba ahol elkúrtam 1200 forintot, majd az este folyamán még egy 1000-st, mert D. mondta hozzak piát, meg aztán vettem cigi mikor kiakadt, hogy nekem fel ne robbanjon..hát felrobbant, de legalább hörgő lélegzetek és ájulások között volt igénye a cigire, ketten szívtuk, ő szerintem azt se tudta mi van…noh szóval azték istenre visszatérve megírtam neki, hogy nem kell hogy a pasim legyen stb, hát persze hogy nem is akar, meg jó akkor jövőhéten ha elmúlik a csonthártyagyulladása a lábán lévő tetkó miatt még a hétvége előtt, akkor átmehetek hozzá „teázni”. Állat jó…ezt is mi a fasznak csinálom, minek nem felejtem el, ha úgyis belezúgtam, miért nem nézek egy másik irányba és rohanok mint egy hülye, nem, nekem oda kell menni, akarom, hagynom kell hogy áttaposson rajtam, persze, miért ne, meg kell halni,valamiben el kell vérezni, hörögni kell és fuldokolni, min Dávid, úgy kell, szétzuhanni atomokra megint, 4 hónapos periódusokban széthullik a tudatom és az egész lelki egyensúlyomat baszhatom, minek is csinálom még, minek is vagyok még itt?
Hétfő:
Amúgy felhívtam másnap Dávidot s tiszta elszédültem amikor felvette s meghallottam a hangját, és gusztustalan módon megvásároltam hogy láthassam, mert mondtam hogy viszek neki cigit, erre egyből megengedte hogy átmenjek. A csaját is el bírtam viselni, mert D. olyan szépen nézett rám, hát persze, miért ne…miért ne beszélgessek azték istenemmel msn aminek az legyen a vége hogy totál lenézzen meg kis hülye kúrvának tituláljon burkoltan, miért ne, nem bírom tovább, az agyamba egy kibaszott golyót…ingyom binyom, …bocsi…nem csak nagyon álmos és fáradt vagyok, de holnap, holnap rendben lesz minden, mert vége ennek a rohadt vizsgaidőszaknak, istenem de szép is ez, olyan nagyon szép….majdnem sírtam mikor 3 és fél óra várakozás után szóbeliztem és megkaptam a 3-mast. Áh, isteni gyönyörű volt… a TIK-be mentem, gyönyörűen sütött a nap és vigyorogtam mint egy narkós hülyegyerek, annyira megült bennem az eufória. Csak most túl álmos vagyok hogy érezzem, mert az elmúlt 3 napban összesen 12 órát aludtam, oda vissza megjártam a poklot és Makkosházát…áh, befekszem pihe puha párnáim közé, és halkan kezdek sírni a sötétben, nem is tudva igazán hogy örömömben vagy bánatomban, csak sírni kell, elengedni mindent és mindenkit a szívemből…
