Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Minden ízemben remegek, minden porcikámban foszforeszkál az illata, íze a számba ülepedett és még most is érzem, annyira fáradt vagyok, megtörtem, megbuktam, leigázott és én hagytam, teste alá gyűrt és nem futottam el ahogy kellett volna, ahogy úrilányok szokták, ahogy egy büszke nő teszi, nem, vele mentem, hozzá, hagytam hogy megcsókoljon, s aztán hagytam hogy a vágy eluralkodjon őrajta és énrajtam, hogy már minden simogatás fájt a beteljesületlenségtől és mégsem mentem el ahogy mondtam, mégsem léptem le, újra és újra a karjaiba másztam pár órás kedvesemnek, mert megbabonázott, azok a hatalmas tetoválások akár az azték totemek húsba részegült istene, ott lüktetett felettem ez a szőke hosszú rasztába sodort hajú bálvány, mellkasán és hátán, combján és lábszárán ősi vastag fekete jelek sorjáztak és én meg lettem babonázva, megcsapott ez a bűvölet, ez az őrült extázis, ez a véres varázslat általi gús összepréselt és az ezredik nem után nem tudtam nemet mondani és hagytam, hogy leszaggassa a ruhát rebegő testemről és a mohó szájával szívjon magába, hagytam és már nem volt ész, nem volt semmi sem a fejemben csak az ösztön, csak ez a lélekhasogató vágy, nem érdekelt hogy csak ezt akarja, csak ezt az egyet, a testemet, nem érdekelt, akartam hogy akarja, akkor már nem akartam mást csak hogy belém feszüljön és kitöltsön mindent, ahogy az illata végigfolyt a karomon és mellemen, kitörölhetetlen, most is érzem, most is csak ezt érzem és semmi mást, s most is ott van ujjbegyem sejtjeiben az eufória amit a teste érintése okozott, forró szája és nyelve végigkaristolta minden porcikámat, ahogy én végig haraptam és karmoltam magas és izmos testét mert ez nem szex volt és nem is szeretkezés, ez egy olyan mély állati és vad szenvedély volt ami egyetlen civilizált gondolatot nem hagyott bennem, csak  suttogta a fülembe hogy mennyire kíván és ez bűvölet volt, ráolvasás, egy hipnotizáció, amiből sose akartam felébredni, sose akartam hogy vége legyen, hogy a teste testemből kiszakadjon, lehet igen, kúrva lettem, egy ribanc, ágyba bújtam egy majdnem vadidegennel, de nem tudom elmondani, milyen ismerős volt minden ami benne volt, ami rajta volt, ahogy tett, ahogy érzett engem, ahogy bókolt és csodált és itta be a látványom, ahogy tört felém megszállottan megopálosodott pillantással és húsos vérvörös ajkaival…és az az illat nem emberi volt, nem lehetett, olyan volt mint az ópium, a bőre íze mint a heroin, mohó szája zamata pedig LSD az én gyarlón narkós lelkemnek, és most nem, nincs valóság, nincs semmi, csak megdöbbenésében elállt szívemmel, megállt gondolataimmal járkálok fel-alá s ott vagyok, még mindig abban a szobában vagyok vele, még mindig látom az arcát, a testét, még mindig érzek mindent amit akkor és remegek, borzongok, jajongok, nevetek, csöndben meredek előre, ha eszembe villan szédülök és lábaim megroggyannak alattam, a szívem kiakarja fröccsenteni a bordáimat mert ennyi drogot már nem képes elviselni, a lelkem pedig már nem is létezik…csak ez a szenvedély. Megint találtam egy pasit aki egyetlen szavával,egyetlen mozdulatával meg tud majd gyilkolni...és meg is fog...