Mit jelent boldognak lenni? Honnan tudja az ember, hogy az amitől a boldogságot várja, nem a legnagyobb baromság, hogy nem neki való, hogy lehetetlen, az ember annyira nem ismeri magát. Én se magamat. Zolival én én vagyok, és neki ez tetszik, őt ez nyűgözi le, én meg mégis úgy akarok elrohanni tőle, mintha valami baja volna, mintha … nem tudom. Csak azt hogy csodás vele szeretkezni este, csodás reggel és még csodásabb késő délután kicsit fáradtan, de összebújva, finoman, nevetgélve, beszélgetve. Önmagunk vagyunk együtt, és ez gyönyörű, rég nem éreztem ennyire igazinak, megjátszatlannak valamit még akkor is ha olykor idióta módón baromkodik és felhúz vele. Persze, mert ő nem egy egyetemista, csak egy mosógépszerelő. És? Mi az amit eddig levontam mint következtetés az egyetemista fiúkról (már akikkel én együtt voltam )? Hogy mindnek valami baja van vagy csak szimplán egy beképzelt fajankó. Hogy van az hogy mindig azt akarom eltaszítani magamtól, aki klassz, akivel klassz lehetne, és zúgok bele lehetetlen pasikba, elérhetetlen fickókba stb. Miért jó nekem mindig szenvedni, miért nem fogadom el a hibáit, azt amilyen, cserébe azért, mert ő tudna igazán szeretni és vigyázni rám. Nekem mér a Norbi kell…nah jó ő már nem kell. Izgága kis rüfke módjára várom, hogy megmondhassam neki, vége,ennyi volt, nekem aztán nem kell. Elégtétel, kicsinyes elégtétel, de nem érdekel.
Talán Zolival kellene maradnom. Bizonytalan vagyok, és magam sem értem miért. Bizonytalan voltam reggel is, mikor felébredtünk, úgy éreztem, haza akarok menni és sírni, nem értettem pontosan miért, csak ezt éreztem. Aztán mégis, amikor elindultunk haza, abból az lett,hogy visszamentünk hozzá, ettünk és újra szeretkeztünk. És jó volt, és akkor már úgy váltam el tőle, hogy szomorú voltam, hogy nem maradhatunk együtt. Nem tudom, nem is értem, főleg nem magamat, de azt biztos, hogy a holnap lesz a vízválasztó, Jate meg Dani, meg az egész szarság, de én más most is szívem szerint azt mondanám, hogy nem érdekel, Zolival akarok lenni, de ki kell állnia valami próbát. Valaminek lennie kell, hogy tudjam, hogy vele szeretnék lenni tényleg. A holnap eldönt mindent. Remélem jól fog elsülni… add hogy jó legyen, most az egyszer…
Oroszrulett és Fortuna, avagy a hülye ember ilyenekre bízza
2008.03.12. 17:13 | Sosi | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://sosi.blog.hu/api/trackback/id/tr10378117
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.