Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Tűt akarok, de nem is a vénámba, hanem a szívembe, a szívem közepébe, a fő aortámba, az agyamba, egy kibaszott nagy tűt s egy fecskendőt amiben heroin van és ennyi, nem akarok mást, 7 óra óta erről fantáziálok, most meg bebasztam a pálinkától és kúrvára rá akarok gyújtani…

Oh, hát persze, egész kicseszett nap csak Dávid keringett a fejemben, a kis beatbox töredékek amiket duruzsolt, ahogy rám nézett azzal a lányos képével, ahogy aludt és néztem az arcát, ahogy állt az erkélyajtóban, ahogy gitározott, ahogy nevetett, ó hát persze, a szentséges…

Betonon megcsikorduló kavics éles hangjaSínek közötti odvas, korhadt fák lapja,Városom mocskos házfalai simulnak oldalamraSzerelmesem nincsen, otthonom egy fa odva. Legördült izzások ajkamnál semmire válnakÖblös, fémes íze van ennek a mánakSzétrobbant villanykörte-test csapódik…

Mert ez járt a fejemben egész este, úgy iszom be a látványod, hogy tudom, sikító borzalommal tudom, hogy lehet, soha többé nem látlak, (ahogy minden találkozásunknál így teszek, olyan bizonytalan a léted)elmész és vissza se nézel rám, mindegy mi volt kettőnk között, mert te azt…

Ha nem mentem volna át, ha nem vagyok ott nem tudom, mindez megtörtént volna e, de átmentem, mert miért ne, átmentem, át mentem…mert ő Dávid,ő életem első szerelme, látnom kell néha, hallanom ahogy hozzám beszél, nekem beszél ahogy rég, látni akarom a mosolyt ettől az…