Oh, hát persze, egész kicseszett nap csak Dávid keringett a fejemben, a kis beatbox töredékek amiket duruzsolt, ahogy rám nézett azzal a lányos képével, ahogy aludt és néztem az arcát, ahogy állt az erkélyajtóban, ahogy gitározott, ahogy nevetett, ó hát persze, a szentséges istennyila csak rá gondoltam, szenvedtem nagyon igen, nem segített az hogy találkoztam Norbival és beszélgettünk egy nagyot, pedig tényleg állati jól esett, hogy végre valaki meghallgat, fizikailag jelen van és figyel rám. Nem segített csak kb. 5 percig, amíg haza nem értem, hogy sírjak egyedül a lakásban, dühöngjek, megint szétvertem a kezem a falban, piros, fáj nagyon és sebes. De nem bírtam, nem bírtam, annyira fáj, annyira szeretem, annyira rettegek, hogy nem bírtam elviselni az egészet, elegem lett. Csak azért nem égettem meg magam…nem tom mért nem, nem és kész, lusta voltam ahhoz, csak azt hallgattam, ahogy a kezem a falnak csattan, milyen hangos…Azt hiszem, feltetováltatom azt az Lion of Zionos Dávid csillagot, ami a tarkóján van. Sosem akarom elfelejteni, hogy milyen volt…oh basszus, rohadtul nem tesz most jót ez a Máté Péter Rúzsa Magdi párosítás…most megint szenvedek, jól van, tudom, hogy szánalmas, lehet rám köpködni, tudom, magamnak csináltam, tudom, nem kell szeretni, tudom, elhívott randira az a srác és ettől boldognak kell lennem, az  vagyok bassza meg, csak …mindig csak Dávid, a rosseb egye meg, Norbi se értette meg, hát nem tudom neked se elmagyarázni, hogy úgy égetem két végén a gyertyát hogy néha iszonyatosan fáj, de ha elfújom akkor halálra fagyok és nem nem, nem megy ennél lassabban, nem megy finomabban, nem tudtam ezt megtanulni, hát így emésztem fel magam szépen eszméletlen fénnyel, a szépségem nem ment meg semmitől, a lelkem meg nem kell akinek kellene hogy kelljen, azték istenem meg egy rohadék, többé asszem nem foglalkozom az egésszel, csak a karkötőimet igyekszem visszaszerezni, aztán menjen és verje ki magának, egyátalán nem fogok pitizni hogy lefeküdjünk, van még vagy 20 jelentkező erre, ez az önhitt, beképzelt barom meg azt hiszi hogy én is csak egy kis fruska vagyok aki majd összepisili magát ha ránéz, és akármit megtehet vele. Hát kúrvára mellé barátom…

Szeretnék pálinkát inni, hogy oldjam ezt a veszedelmes görcsöt, mert megint nem süt a nap én meg nem vagyok magamnál, de nem lehet, megyek a bankszámla, diákhitel, csak nem kéne oda beállítani keresztbe állt szemmel. Szerintem szarul jönne ki, félek, elrontanék valamit.

Péntek:

Megjegyezem, Dávid még él, msn fenn volt, nem tom hogy szerbiávan vagy m.o.-n van, de él, ez a lényeg. Ez már eleve megnyugtatott ha az már nem is hogy a TIK-ben 2 és fél órát ültem és szarakodott a rendszer, mire lehetett netezni. Kicsit dúrva volt. Anik szegény másodjára ment egy vizsgára ugyanaznap. Én meg elkéstem a randiról, de nem baj, mert András is. Szóval kb. egyszerre értünk oda, utána beültünk a Pivóba. Mit mondhatnék? Hogy helyes, hogy vicces, szórakozott, hányaveti, pofátlan, bunkó hajlamokkal, mit lehet még mondani? Azt hogy megivott 3 sört közben, aztán én meg leléptem, mert Mártonnak megígértem, hogy megyek 8-ra Ágiékhoz, ahonnan persze elkéstem, mert hazarohantam borotválkozni, és András így is szívta a fogát, mert arra gondolt, hogy meg akar csókolni, de mégse tette, majd szombaton, de tudta, hogy hol leszek Jatéba, azt mondta, lehet lenéz. Hát jó, Ágiéknál 3 óra tivornya és berúgás olyan borzalmasan, hogy az kúrva élet, Ági ugyan még eljutott a Jaté-ig, de aztán nem bírta és Móni hazavitte. Meg tudom érteni, sakál részeg volt, mi meg Mártonnal befurakodtunk, annyira gusztustalan nagy tömeg volt, hogy majdnem elhánytam magam, ben a ruhatártam Márton kb. ¾ órát harcolt azért hogy leadja a kabátunk. S közben egyszercsak felbukkant András. Meglepődtem és mégis jólesett, jól hogy ott volt, hogy jött, azt hogy nézett ott a falnak dőlve, ahogy közel hajottuk a fejünket de nem csináltunk semmit, amíg annyira ki nem bírtam és csókolózni keztünk…nah kb. innen ennyi is volt az egész este, ültünk és csókolóztunk, néha váltottunk pár szót egymással vagy mással, ittunk, de kb. ennyire futotta. Zárásig ott ültünk. :D De közben megjött, ott volt, persze, egyszer csak megláttam Györgyöt, azték félistenemet és majdnem beestem az asztal alá, sírni szerettem volna és eltűnni, hogy ne lásson Andrással, de aztán mégis leszólítottam, megint csak játszotta az agyát Andrásnak is, meg h akkor jövőhéten menjek el a karkötőmért…be nem hozná. Nem tudom, mi faszért csinálja ezt, remélem eszébe se jut hogy megdugjon, mert nem fog…asszem. Meg fog? Bassza meg megengedném neki? De hát belezúgtam, az isten verje meg meg a Györgyöt, a Dávidot meg az egész kikúrt hóbelebancot, elegem van, a kúrva életbe, hát hagyjatok már, nem bírom, nem bírok ennyit és így szeretni, nem megy, könyörgöm, nem akarom, mi lesz ezzel az Andrással is, nem tudom, nem akarom úgy kidobni mint Norbit. Kis rüfkének hívott…:) Észbontó, bezony, legalább mint a „kis feleségem”.. és ezt nem olyan nyáladzósan mondja, hanem vigyorogva, hülyegyerek fejjel, mert megteheti, mert miért ne, hát nem akarom, nem akarom elküldeni, nah, légyszi, most már elég volt, György egy szemét faszjankó, Dávid…áh, hát vele aztán még mi a fenét lehetne kezdeni? Neki fuccs és bassza meg nekem is, jó? Nekem is KIKÚRT MÓDÓN FUCCS!!!!!!....Nem bírom magamat jó, nem bírom ezt érzést, hogy szerelmes vagyok, nem tudom melyikbe a legjobban, mindbe máshogy, jó? Mert megtehetem, mert rohadtul nem vagyok normális, ennyi, miért ne,mert meg hogy azért amiért a pálinka jó, a fájdalom jó, és meg félek és azért üvöltök, hogy ne érezzem, ne halljam a sírásom, mert nem megy hogy menne, hogy lenne jó, ez az én életem, hogy volnék boldog, hogy lehetne, nem akarok ….