Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Mert a nap az tűz, az nem süt hanem éget, az nem melegít hanem perzsel. Hát legalábbis engem. Most éppen, pedig tegnap boldoggá tett, annyira jólesett, ahogy Makkosházára gyalogoltam ki Anikóhoz, szólt a zene a fejembe ezerrel és könnyűnek éreztem magam. Ugyanaznap csak este 6-kor…

Végigégett, megfeketedett szőnyegeken fekszem meztelen, testem csupa lila és kék meg zöld a folt az egész, vágásokon megszikkad vér, már nem piros, bíborvörös, mint az ég alja, ebből a szobából nem lehet látni mást csak ezt, az élet végét,  lebukik a nap, mi pedig…

Napon szétolvadt műanyag vagyok, ellilult merev szájról hulla utolsó halálsikolya, így rebbenek, megbocsájthatatlan létezésemmel szétvagdosok mindenkit, ahogy ők engem. Betegre őrült agyak nyál csorgatta víziójaként kaparnak falakra véres körmök, hogy ott lüktessek egymagam,…

Köszönöm, kikúrt rohadt hálás vagyok én drága egyetlen szívem csücske Gollamom, életem groteszk kis felügyelője, te az életem kis hitvány Bírója, igazán rohadt örömömre szolgált a mai kis játék, imádni való és édes kis 20 perc eufória, dögöljek meg legközelebb inkább…

Még jó, hogy nem írtam reggel, mert most biztos hülyére sírnám vagy röhögném magam magamon, szeretem a saját naivitásom meg hiszékenységem, édes vagyok tőle, ahogy egy önérzetes, nagyszájú, retardált exhibicionista vagy épp excentrikus lány csak lehet / a szavak helyes…