Dave Gahan Saw Something c. száma megy...igen, ez már Az A Pont....ahol végleg könnyes szemmel röhögve tárod szét a karod megadóan mert nincs értelme küzdeni és nem vagy elég birka tűrni hát idegbeteg kis kacajjal a szemedben hümmörögsz vigyorogva... Kicsinyes, gonoszkodó és alattomos az élet. Megkaphatom a szerelmet, de el kell érte veszítenem egy családot, meg kell tanulnom a végletekig kompromisszumokat kötni és tűrni és nyelni és kitartani és várni, várni, várni, rengeteget várni... Félreértés ne essék, ez még mindig igenis kúrvára megér minden küszködést, vért és verejtéket. Csak lenne egyszer végre valami az életemben amihez nem kell ennyi iszonyú dühító megróvás, megvonás, megszabás, meghúzás, ennyi nem kell, tényleg kúrvára nem kell, most már nem, már nem szeretnék többet, de persze ez ki a szart érdekel?
Nincs szobám, nincs a lakáshoz kulcsom ahol most lakom mert h nem is lakom ott, de otthon sem lakom Anyámmal, sem D.széken Apámmal. Mindenhol vagyok és sehol sem! VOÁLÁ! Ezt csinálja utánnam az aki legalább akkora életművész/seggfej/hülye/barom/szerelmes/belefáradt/harcos/megrögzött/viharos/kusza/tiszta/érzékeny/hangulatingadozó/szótlan/óvódás/picsa/költő mint én vagyok, tetszés szerint varriálható kategóriákkal.
Pénteken 2-től fél 4-ig szeminárium=ebben a kibaszott félévben egyetlen hétvégét se tölthetek a Szerelmemmel nálluk, mivel ő már délelőtt hazamegy. Ez volt a nap konklúziója. A buszon majdnem katatóniás állapotba zuhantam, amúgy is másnaposféleséges voltam de inkább lelkileg voltam leradírozva. Reggel a kedvencem: köszönj el az állomáson a Férfitól, akinek a jelenléte és személye a Biztonság, Otthon, Bizalom és a tiszta Szeretet. Ez a kis csomag aztán felszáll a vonatra és szép komótosan Bp. felé veszi az irányt...ÁGYŐ! Nem monumentális dráma. Csendes délelőtti széthasadószívemcuppogakerekekalattasíneken. Bájos.
A teljesség kedvéért pedig a Férfi akinél inkább csak vendégeskedem de nem lakom egész nap az egyetem padjait koptatja, így aztán a találkozási lehetőségek pillanatok alatt redukálódtak az este 6 és a reggel 8, kiváltságos napokon 10 óra intervallumáig. Ühüm. Vastagon nincs ennyi órám. Kábé már látom magam ahogy nagyon szánnivalóan üldögélek a könyvtárban tanulást mímelve miközbe annyira sajnálom magam h szédülésig járok ki cigizni. Ez...nos...hát....igen.... nem kifejezetten egy érett reakció és akcióterv. Az óvódás és a tinédzser értelmi és érzelmi szintje között ingadozom mostanság. Szánalmas, meggyötrött, mosottkutyaszar életérzés.
De szeret. Én meg őt. Azt akarja h a felesége legyek. Én meg hétfőtől vérben forgó szemekkel járhatom a boltokat h mit vegyek neki szülinapjára. Az ő eredetiségét nem tudom felűlmúlni. Pl.: azért mert azt vette nekem névapomra amit én akartam szülinapjára. Megelőzött. Hol lehet kapni hortobágyiszürkemarhás kisfigurát? Vagy bögrét? Vagy Yetiset? Nem tudom...
