Ennél rohadtul találóbb címet nem találtam a jelenlegi állapotomra, vagy inkább mondanám azt hogy az általános állapotomra, ami tendenciális és állt. örökérvényű, kivéve az olyan Isten adta hónapokat pl. mint a lekérdezésé volt. Mert amúgy ………
Adott ugye a szar helyzet, amiről azóta se derült ki több, nem tudom mi van a Nagy Angliába menéssel, nem tudom mi van azzal hogy folytathatom-e az egyetemet, bár mondtam Anyának hogy ha lehet, én azért a rohadt 3 évet megcsinálnám. Nem ezzel akarok foglalkozni, azt hiszem legalább is, de akarok egy szaros diplomát mert ennélkül ma már szarba se vesznek. De semmit sem tudok, nem jutottunk előbbre, nem lett semmire kimondva az ámen.
Anyám orvosoktól orvosokhoz rohangál, csinálja a diétát, mégse találnak nála semmit, pedig fáj neki, szarul van sokszor, de semmi, a nagy büdös semmi. Nem találtak nála semmilyen rákos cuccot, vagy ilyesmi, az epéje van állandóan begyulladva. Ennyi. Hát ha ember ettől ilyen szarul van talán megértem, de nem hiszem. Bár az igazság az hogy én tudom, hogy egyetlen orvos sem fog semmit találni vagy ha egyszer mégis, annak Anyu lesz az oka. Ismerem Anyut, az ő hasában jöttem létre, nálam jobban nincs a világon aki ismerné. Azért beteg mert 19 éves kora óta nem szeretett volna mást, csak boldog lenni, nem gazdag, nem híres, nem akármi, csak boldog, egy szerető társat szeretett volna és családot. És sose sikerült, mindenki átverte, hazudott neki, bántotta, őt és engem, a gyerekeit, újra és újra, minden újabb házasság egy kudarc volt, a mostani végképp. Nem történik egyéb mint hogy a lelke lassan felőröli a testét. Kétségbeesetten nézhetem végig, mert nem tudom megmagyarázni neki hogy ne eméssze magát, minden ami a múltban történt már elmúlt és én nem haragszom. Hogy ne hibáztassa magát, értelme nincs. Hogy mondhatnám meg neki, hogy ne aggódja szét az agyát a mostani helyzet miatt, majd lesz valahogy, hogy a fenébe, én alig tudok aludni esténként mióta ez kiderült. Pedig én jóval kevesebbet tudhatok az összképről, mint Anyu. Ez már évek óta lappangott benne, csodálom, hogy eddig nem lett baja.
Engem egyszerűen kiakaszt a meló, az egyik műszakvezető állandóan geciskedik velem, semmire nem jut időm, 3 olyan vizsgám van, amiből az utolsó időpontra megyek… Fáradt vagyok, nem elég hogy dolgozom, mert szarrá aggódom az agyamat, hogy mi lesz velem, tanulnom is kellene. Fizikai képtelenségnek tűnik. Az egész, ahogy van. Mégis meg kell csinálni. Meg akarom csinálni, csak olyan rohadt nehéz az agyamat egy helyre koncentrálni, mint évek óta nem.
A Dáviddal való kapcsolatom nap mint nap megkérdőjeleződik. Van ennek értelme, boldog leszek-e én ettől tényleg? Nem tudok neki semmit elmondani az itthoni problémáimról. Rendesen végig se hallgat sose ha mondok neki valamit, mindig hülyéskedik közben amivel kicsit kiakaszt, de nevetek rajta. Nem tud olyan érzelmi támasz lenni, mint lehet szükségem lenne rá. És lehet, hogy épp ez az ami a lényeg. Hogy egy olyan ember mellett vagyok, aki tutira nem tud megmenteni, nem várhatom tőle hogy megoldja,hogy feláldozza magát stb. Egyedül kell szembenéznem a helyzetemmel, a saját lábamon kell állnom, nekem kell megoldanom. Talán ezért van most ő velem. De lehet hogy nem valami univerzum által kijelölt sorsmizéria ez az egész mindössze én vagyok az az idióta, aki össze jött vele, atom irreális módon. Akkor passz.
D. probléma b. része: A melóban a férfimunkatársak kicsit nem bírnak magukkal. Nekem meg kezd ebből elegem lenni. Nem hogy eddig a Csaba is piszkált, mostmár a másik is, a Dávid is érdekesen viselkedik, a Győző mindig is odavolt értem, a Laci meg….Nah az a szívás! Hogy a Laci meg tetszik. Óh, bassza meg, nem ezt most nem hallotta senki, de tegnap már azt fantáziáltam, hogy csókolózunk. Olyan mintha én se lennék közömbös neki, de ezekkel a nyári napsütéses munkahelyi vízőr vízőrrel dolgokkal vigyázni kell, mert a fele se igaz, ha meg igen, kiderül néha hogy csak kefélésről vagy napszúrásról van szó, nem nagy és geci igaz szerelemről. De most jól beparáltattam magamra. És olyasmi ez, amiért Dávidot megölném. Ha tetszene neki egy másik csaj miközben mi járunk és azon gondolkozna hogy mennyire kívánja azt a valakit, hogy milyen jó lenne vele….ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHHH
Erre szavak nincsenek. De valószínű, hogy ezt megint azért csinálom, mert mindig ezt csinálom. Akaratlanul is mindig belebaszok a saját levesembe. Ez nálam valami genetikus hiba. Ezt már az összes b.nőm kifigyelte. Állati jól tudom magamnak keverni a szart. Hát thanks. Valóban! Amikor valaki ennyire hülye mint én, arra szavak nincsenek.
Erre csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk, majd kiderül…
