Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Nehéz volt, napokig kerengett bennem minden, kerestem a kapaszkodót, a megoldást, a helyest a helytelent. Minden Anyuval és a tesóimmal töltött perc ezerszer értékesebbnek tűnik most, megfürdetem Zsófit akkor is ha melóból jövök haza és hulla fáradt vagyok,elolvasom neki a döghosszú mesét és huncutkodom vele, mert egy angyal, aki nem érdemel mást, mint hogy ennyire nagyon szeressem. Minden nap mikor hazaérek, csókot nyomok Anyu hajára, és megboxolom az öcsémet kicsit, elolvasom a versét és meghallgatom mi volt a suliban. Minden perc egy álldás, egy ajándék.

És ez nem volna így lehetséges, ha nem volna Dávid.
Mert ezernyi pici apró aranyoságot tesz velem kapcsolatban, bájos és suta, egyszerre és pont ezért, mellette minden borzalmat elfeledek, minden bánat elszáll, minden nehézség semmiség, mintha nem létezne az a gyötrő élet, ami a valóságban van. Úgyhogy igen, nem küldtem el, nem lennék rá képes, nem is akarom, nem és nem. Akkor is ha valahol érzem a kapcsolatuk irrealitását, hogy tudom, nem tart örökké, ez semmi képp, még is szeretni kezdem, hagyom magam, hogy szeressem, irreálisan és édesen elmerülök ebben, mert most még lehet, most még esetleg igenis lehetséges és ez a pár perc ünnep, egy bál egy gyönyörű pillanat amelyről nem vagyok képes lemondani.

És nem, nem megyek a kibaszott Angliába és kúrvára nem hagyom ott az egyetemet, mindenki megbaszhatja, nem kúrom el az életem, rohadjak meg melózok akkor a suli melett nekem megéri, belefér, de egy rohadt 3 évet megcsinálok,lesz egy szaros diplomám és nem fognak lenézni az emberek, mert én igen is megcsinálom, megcsináltam, lehet rám köpni, akkor se hagyom magam!

Apámra meg kiborítom a bilit, annyi hülyeséget hadobál össze vissza, hogy már nem tudom tovább tűrni. Anyád így, anyád úgy, könnyű a másikra ráhúzni a vizes lepedőt, akinek sokkal nyilvánvalóabbak a hibái, de itt azért senki nem moshatja a kezeit, ez már biztos. Apa is hagyott cserbe nem egyszer, ideje ezt is szépen belátni, nem kell őt szent rámás keretbe foglalni közel se. Hogy ebből mi lesz...ajaj.

HÁt ilyen idóta, optimista, akaratos, reménykedő, naív kis hülye vagyok mostanság... 1000x-re is felállva a kitaccsolásból (ami évente 10x min. előfordul, és akkor csak a nagyokat említettem) megyek tovább míg erőm van, míg hitem van, míg az vagyok aki. EGyszerűen ilyen.