Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Világ nem megy és nem áll le akkor mikor én szeretném. A világ tele van hálózatokkal, lüktető kapcsolati hálókkal, bele vagyunk gabalyodva de nyakig. A lehetőség: hogy egy négyzet alakú műanyagdarabbal én is részese vagyok egy bolygónyi rendszernek, elérhető vagyok, bemérhető, megtalálható, nyomozható, hívható…néha örülnék ha egy olyan világban élnék ahol csak galambbal lehet üzenni. Kevesebbszer keltenének fel éjszaka a hülye telefonhívások. Persze, a Zoli haverja, a G ,hogy menjek le sörözni, hiába magyaráztam, hogy fáradt vagyok, épp aludtam, stb. ő csak mondta és mondta, dettó mintha Zolival beszéltem volna (akit háttérből is halottam) és annyira letört az egész, hogy nem tudtam, hogy sírjak vagy üvöltsek. Ezt lehet, hogy kiérdemeltem valamivel (min. hogy voltam olyan hülye hogy közöm volt Zolihoz….) de végül csak fogtam letettem a telefont az ágyra és néztem. G (akinek egyébként pocsék véleménye volt rólam már akkor is, mikor Zolival járni kezdtem), meg hallózott bele rendületlenül. Végül hál istennek letette. De ez a kezdet volt csak. 2 körül többször felrévedtem, forgolódtam, mintha görcsölt volna a hasam, de alig érzékeltem, amíg komolyan fel nem ébredtem és el nem töltöttem egy kellemes 1 órát ébren úgy, hogy azt éreztem, a felső szerveim (a lenti részeken) valaki egy turmix-gépbe rakta, csak elfelejtette belőlem kivágni. Állati jó volt, bevettem egy Cataflamot, és 10 különböző módon képzeltem el hogy felvágom magamnak a hasam és kivágom az összes felesleges rohadék módon fájó cuccot onnan. Aztán valahogy csak elaludtam…ilyen éjszakákon nagyon meg tudnék halni. A fájdalom olyan ösztönszintre nyomja le a gondolkodásom, hogy csak egy erdőbe akarok elvonulni meghalni, de azt is gyorsan ha lehet. Reggel folytatódott, míg orvoshoz nem mentem, aki olyanokat kérdezett hogy wáwáwáw. Meg Anyám. Lefeküdtél valakivel és nem védekeztél? ( Igen, D.-vel akivel sose védekezünk mert minek. D.-vel  Anya akit gyűlölsz és ha tudnád mit művelek vele, hát a szuszt is kivernéd belőlem, felnőttség ide vagy oda.) Szóval igen Anya. Igen, rohadt felelőtlen vagyok, mikor nő be a fejem lágya?…nem tudom! De végül görcsoldó teát szopogattam, estére meg elmúlt a fájás a méhemben és átköltözött a torkomba…eben guba, valahol fájnia kell ezek szerint.

Amúgy azért a világ engedelmeskedve önön rejtélyes törvényeinek, megy. Az idő telik, csak én érzem úgy, hogy egyhelyben állok egy tornádó közepén. Kellemetlen…

A magány kóstolgat engem, hosszú idő után megint és lesből úgy zuhan rám, hogy levegőt is elfelejtek venni. Megélem azt hogy ez normális, tudom, nem kell nekem ezt mondani, csak néha mintha egy vákuum szippantana magába. És az álmok...az álmok kegyetlenek, szívósak és vágyakozók, mohón, éhesek és kívánósak. Ezért álmodok mostanában mindig szerelemmel. Ezért érintéssel, öleléssel, bizalmas, meleg, megnyugtató férfi parfüm illatokkal. Veszélyes, katasztrófáktól való megmenekülésekkel stb. Borzongató, fárasztó, keserédes, amikor felébredek, tisztul a kép és élesen érzem, hogy márpedig én most totál egyedül vagyok. Az álomban az érintések és illatok annyira valóságosak hogy az megdöbbentő. Nem vagyok szomorú, tényleg nem. Vagyis nagyobb részt nem. Csak hiányzik valaki, hiányzik a másik felem mellőlem. Ez talán egy tök normális érzés. Az én másik felem pedig nem tökéletes, hibás kicsit, gyarló de pont ettől egész. Nem vágyom tökéletes férfira, ami nincs is, de nekem nem is kéne. Egy valódi lényre, egy kedves, vicces, elgondolkodó, szenvedélyes személyiségre vágyom. Nahh… most hagyom abba. Csak felkavart az álom, hogy tartoztam valakihez, megvédett, klassz volt. Nagyon klassz.

 Most, hogy tudom, nincs méhen kívüli terhességem és nagy valószínűséggel vetélésem sem (rohadtul remélem, D. gyereke lenne amúgy, ki másé…) és már nem annyira fáj mint tegnap egész nap, hogy alig bírtam mozdulni, az élet hál’Istennek újrakezdődhet. Igaz, torok gyuszim az van. Csak azért vagyok így lerobbanva, mert vége a kut.gyak.-nak és amikor végre élvezhetném ezt, kicsit előtte meg kell dögöljek. Mindig ez van, mindig ezt kapom, egy adag szenvedést, valami jó kis torok betegséget, mert ugye a mandulám óta ez az egyetlen betegség amit képes vagyok mindig összeszedni. Vége a krízisnek? Jól akarod végre érezni magad? Nesze baszd meg!       Kössz…