Széjjelzúzott valóságdarabkák, széjjelmorzsolt realitás, kapkodás, csak a kapkodás. Iszonyatos éhes szomjazás testek után, Dávid teste után, Gyuri teste után, azték teste után…erre a fájdalomra tényleg nincs gyógyír. A saját idióta döntéseimre meg még úgy se, nem menekülhetek azok elől a pánikba esett pillanatokban hozott vak hirtelenségektől amiket aztán olyan nehezen mosok le magamról. Sokkal rosszabb valakivel nyilvánosan összejönni és mutatkozni (főleg ha 4 másik pasiba vagy egyszerre szerelmes, meg 5 másikat akarsz felszedni, ő meg csupán a „nem rossz kategóriában” van) mint egyéjszakás kalandokba bonyolódni, de komolyan. Arról jobb esetben szinte senki nem tud, míg az előbbiről túl sokan is. Dávid, így hívják, rasta persze, Jate persze, részegen persze, hogy már nagyon kivoltam, és ott volt vagy 4 pasi is aki nagyon de nagyon tetszett, csak nekik pont én nem annyira…hát ez még nem is annyira baj, nem is látták olyan sokan, de másnap bevittem Eldóba : Peti olyan fancsali képet vágott hogy ihaj csuhaj, a Kárászon András is látott minket ( engem is meglepően nagyon fájt hogy látott Dáviddal!!!) jah, és mikor a TIK-ben voltunk épp békésen sétálok az elsőn a számítógépekhez, aztékom meg ott áll a HSZI előtt és én legszívesebben lementem volna…nem tudom minek és hogy mit csináltam volna, lényegtelen, csak sírt a lelkem és sikított, iszonyatos hogy beleszerettem, ahogy Peti-be, ahogy Gyuriba, Dávid (az eredeti nagy szerelmem, aki csalja a nőit velem)meg nem hajlandó velem beszélni…jövő hét vége: Debrecen, 30 akarhányéves pasihoz megyek, nevelőapám haverja…ne tessék rosszra gondolni, csak eltöltjük kellemesen együtt az időt, de nem az ágyban. Asszem legalábbis…nem tudom, nem is érdekel, mindenkivel lefekszem ezután azt jó, akivel tetszik azzal hentergek, ahogy a pasik is megtehetik, max. úgyis rájövök, hogy szerelmes vagyok, vagy hogy szerelmes lettem megint…

Anyáék elmennek Péntek este, elvileg Ednával nyomunk valami tru party-t, de még nem tudom, Gyuri szerintem nincs már itthon hogy áthívjam…padhelyzet, pénztelen vagyok, félek felvenni a diákhitelt de még is meg fogom tenni, ha aztékom eszembe jut meg a tetoválás.

Jah…holnap, azaz ma van a szülinapom…19. éves lettem. Romhalmaz az életem, de még tudok mosolyogni, még tudok tovább menni, az Istenért se hagynám abba…