Harakiri meg egyébb nyalánkságok

Kinyitottam az én Pandora szelencémet, feltörtem a pecsétet és  kitártam a szívem ismét, hogy lehessen rá köpni, beletiporni, összetörni, lehessen benne csalódni, feküdni, önmagamra találni, engem megismerni-megutálni,  hogy érezhessek vele, hogy boldog legyek…:S…

A lehunyt szemeim nem rekesztik ki a zenét, a szüntelen dübörgést amitől szét akar repedi a koponyám, 1 órán keresztül vártalak téged a füstös kis mosdóelőtérben, pedig tudtam, hogy nem jössz, mert mondtad, mert felhívtalak és elkezdtem félni hogy komolyan vetted, hogy nem…

Mit jelent boldognak lenni? Honnan tudja az ember, hogy az amitől a boldogságot várja, nem a legnagyobb baromság, hogy nem neki való, hogy lehetetlen, az ember annyira nem ismeri magát. Én se magamat. Zolival én én vagyok, és neki ez tetszik, őt ez nyűgözi le, én meg mégis úgy akarok…

Félelmetes Világ terjeszti ki szárnyait arcom előtt, s felborzolt tollai cirógatják a bőröm amitől tiszta libabőr leszek egész testemben…Nem tudom mit tegyek, hogy mit érzek, hogy mit akarok, hogy hogy volna jó s hogy nem, hogy van-e értelme az egésznek, s ha nincs akkor már…