Kinyitottam az én Pandora szelencémet, feltörtem a pecsétet és kitártam a szívem ismét, hogy lehessen rá köpni, beletiporni, összetörni, lehessen benne csalódni, feküdni, önmagamra találni, engem megismerni-megutálni, hogy érezhessek vele, hogy boldog legyek…:S Még nem teljesen, ez igaz, de a szerelemnek igen, Zolival, az elkötelezettségnek igen. Mert tegnap is csak rá gondoltam, dühös voltam és megbántott, aztán meg írt egy sms-t hogy majd 7 fele hív, s arra vártam rendületlenül de fél 8-kor már kezdtem ideges lenni, közbe felhívott Peti ( a tegnap előtti J.-beli koncerten ismertem meg, szőke magas, kongás srác, jóképű, vicces) aki valami csavaros úton ( tuti hogy Niki adta meg neki a számom, csoporttársam s ismeri) megszerezte a számom, és épp májas kenyeret akartam enni, már meg volt kenve meg minden ott kellette magát gusztusosan a tányéron, amikor csörög a telefon, s azt hittem Zoli az először, de a halló-s hangból egyből rájöttem, hogy nem, aztán azt hittem hogy Norbi, és hálás voltam hogy nem aztán meg rávágtam hogy Peti és bingó! A lényege a sztorinak annyi, hogy ő elhívott engem randizni!!! És ahogy ott álltam, én, aki menthetetlenül csapodár életet folytat egy fél éve, csak hümgettem, és végül ezt mondtam: Nem lehet, mert nekem asszem van barátom (bizonytalan voltam, hogy Zoli hogy gondolja, rettenetesen). :O Nah erre lehet gombot varrni, asszem, hogy én ezt mondtam, ezt bizony, és ráadásul ezt az esetet Zolinak is elmondtam! :S Lehet, hogy nem kellett volna, sőt, biztos, de nem bírtam ki. Mikor nagy nehezen visszahívott, megbeszéltük, hogy találkozunk ¾ 9kor kp-nál. Ott álltam, késett, vagy 20 percet, én meg már haza akartam menni, sírni, bizonytalan voltam, rettenetes volt, az jár a fejemben, hogy most akkor tényleg megint el akarom magam kötelezni, képes vagyok egyátalán még erre, ő képes lesz erre, lesz ebből valami, nem lesznek túl nagyok az elvárásaink egymással szemben, nem lesz megint kategorikus katasztrófa az egész, most miért érzem magam ilyen védtelennek, miért ilyen sebezhetőnek stb. Jah, meg a csillagjegyeink és az internetes horoszkópok által az is napvilágra került, hogy totál nem illünk össze, mert ő föld jegyű, én meg levegő, tiszta ütjük egymást. Zoli erre azt mondta vigyorogva : Az ellentétek vonzzák egymást! Hehe, jah, hát persze egyszer csak megérkezett, én meg csak néztem rá, úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem elájulok ő meg azzal kezdte : Hoztam cigit, hoztam cigit csak ne bánts! Csak néztem rá aztán meg megcsókoltam, pedig kiabálni akartam vele, legszívesebben, sírni, maradék méltóságomat is elveszíteni, de csak ölelkeztünk vagy 10 percig azon a baszott sarkon a város szívében és végül ahhoz képest, hogy azt mondta, a késésért cserébe én dönthetem el hova megyünk, végül ő volt az aki megkreálta az estét. Lásd.: egy üveg bor, Dóm tér romantikus fényei, az általa kiválasztott pad, és beszélgettünk. Sokat beszélgettünk, jókat beszélgettünk, bár néha elkezdett kuncsorogni, hogy aludjak mégis nála, annyira szeretne velem szeretkezni, de mondtam hogy nem, mert reggel be kell mennem matek.stat.–ra (amit egyébként sikeresen elaludtam….) így aztán tényleg csak együtt voltunk, dumáltunk és lementünk a Bociba kajálni. Aztán meg haza. Hát ennyi.
Asszem hogy akkor most együtt vagyok Zolival. Rettenetesen félek, hogy mi lesz ebből, nem csak azért, mert attól félek, hogy Zoli bemondja az unalmast, az még hagyján, de mi lesz ha én??? Azt már nagyon nem szeretném, nem viselném, nyugalmat akarok a saját hülyeségeimtől!!!!. A Bonnie név pedig Zolitól ered, ezt a becenevet adta nekem… no comment / IMÁDOM!/
