ÉS az idő csak vánszorog, a testem megpilledve várja félrészegen, hogy U. végre visszajöjjön, addig minden perc egy késdöfés, amit józanul nem lehet elviselni, és minden levele maga a Remény, az Élet, minden telefonhívása után csak folynak a könnyeim, és tudom, ha egyszer ideér, zokogva esem majd a karjaiba...
De sose voltam ennél boldogabb, sose leltem még ennél gyönyörűbbet mint U. Sose tudtam még ilyen biztosan látni magam előtt a jövőnk és szétválaszthatatlanságunk. Sose féltem ennyire, hogy mindez eltűnik.
U.-ban otthonra leltem, hazataláltam.
Bár örökké így maradhatna minden...
Kúrva szerelmes vagyok!
2008.06.15. 15:16 | Sosi | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sosi.blog.hu/api/trackback/id/tr96521476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
