A kávé felmarja a gyomrom reggelenként de legalább nem kell a könnyeimre figyelnem. Össze vagyok törve, és erre úgy tűnik nincsen gyógyszer, pia, haver vagy akármi ami elmulasztaná. Csak én vagyok, egyedül, egyedül, egyedül. Szívszaggató szerelmeim sánccal vesznek körül, amit meg kellene másznom hogy egy kicsit jobb helyen élhessek.
Depresszió. Kőkeményen az egészet előröl kell kezdenem, onnan, ahol a kut.gyak. előtt voltam 2 és fél hónapja. Szeretem amikor a munkám, az erőfeszítésem stb. ennyire hiába valónak nyilvánul…
Ok-és okozat:
Szombaton lementünk Kis Bajorba (én, Csaba a munkatársam, neki egy haverja meg Anikó) ahol belebotlottam 1. az édes kis 16 éves Dávidba (mintha perzselt volna körülöttünk a levegő) 2. Tamásba, Edina barátjába, aki nem gyengén ki volt akadva, s mikor félrehívtam, hát akkor ..nos, kiborult a bili, hogy az Edina így iszik, úgy iszik, füstöl mint egy gyárkémény és előkerült a bűvös T. gyerekes dolog is. Nah akkor már értettem mindent. T. Ednának kb. olyan mint nekem D. ( aki mocskosul hiányzik, de hiába hívtam, nem vette fel a vez.telefont, a mobilja meg ki van kacsolva, talán Szerbiában van…) Úgyhogy amikor felhívtam, hogy mi van, mert Tamás nagyon aggódott, én meg kezdtem úgy érezni, hogy jobb lesz tenni egy pontot az i-re mint tovább nyúzni egymást. Hát a legkegyetlenebb módszert választottam, bár lehet most azt gondolja mindenki, miért nem hagytam, hogy megoldják ők. Hát mert Tamás a hisztéria szélén állt, és tudtam, hogy ha Edna beszélt T.-vel akkor valószínűleg ő is. Hát jó, akkor gyerünk, legyen egy klassz szembesítés, aztán robbanjon a szitu ahogy kell. Hát robbant… Tudtam, hogy Ednának is meg Tamásnak is fájni fog, de végül tök mindegy lesz hogy egy hónap egy hét múlva, vagy most derül ki végre hogy mi van.
Hagytam hogy széthulljon mindenük, mert nem is volt semmijük igazából, csak egy rakat mocskos nagy hazugság, erre meg inkább ne építsenek. Edna nem szeretni úgy Tamást, ahogy Tamás őt, Ednát meg nem szeretni T. ahogy Edna őt. Hát ilyen egy szép kis szerelmi 3szög. Beza... ezt én is ismerem, és sokáig értelmesen nem lehet vinni ezt. Végül mindenki megbántódik, vagy legalábbis a 2 szerelmes biztos, a harmadik nem vesz tudomást az egészről, de mindenkinek körülöttük meg szar lesz. Ez van most is. Úgyhogy volt egy laza ordibálásom Ednával, utált mint a szart, Tamást lehordtam a fenébe, hogy értse meg Edna nem fogja jobban szeretni, ha mindig ott van mellette é a seggét nyalja, Ednát lekiabáltam, hogy ne legyen paraszt és egy tizedmásodpercre lépjen túl azon hogy egy év után is a T. ugyanúgy nem érez és nem akar tőle semmit és utána volt még több kiabálás, zokogás.... Nagyon elfáradtam a végére, de menni kellett tovább, Edna még közel sem volt otthon, majdnem kiment a kocsit elé a hídon, mikro elemeket hajigált mert nem ment velük az mp3-masa, végül az kellett hogy mindenkit elküldtem a halál fenéjébe, szépen leültünk a lépcsőházunkban, és beszélgettünk. Ezredéves fájdalmaink és bántalmaink kerültek elő, Edna megbocsátott és megértette, hogy ezt most muszáj volt megtennem, hogy szeretem és igyekezetem megtenni mindent, hogy ezzel valahol egyedül van, talán sose múlik el, az első szerelmére mindenki emlékszik, de el kell engednie, önmagát meg meg kell újra ismernie és szeretnie. Hulla fáradtan bagóztunk és dumáltunk, nekem is neki is jól esett, majd 4-kor az ágyba estem.
Azóta paff vagyok. Eltűnt a nyugalom, a biztonság a boldogság. Lehetetlennek tűnik újra meglátnom amit 3 hete még láttam. Nem tudok túljutni ezen a helyzeten. Rémisztő és nagyon mélyen fáj. Amin Edna keresztülmegy, azt már ismerem már megéltem, de amit megértettem, az most tudatosult bennem először.
Az igazi, mély szerelem mindig meg fog sebezni.
De igazi mély szerelem nélkül halott vagyok.
