Én aztán tudom hogy kell élni és az élet aztán tudja, hogy hogy kell nekem adni az ívet, tagadhatatlanul frankó páros vagyunk mi így együtt…pfffff. Mert egyébként bele kell rondítani a napomba rittig.
Pedig ma jól voltam, úgy értem, nem csattanok ki a boldogságtól, tényleg magamba fordultam, de nekem most pont jó ez így, nincs szükségem senkire, semmire, pont jó most így, vákuumba és fóliába tekeredett lelkivilágommal sattyogok kásás szemmel. Nekem ez megfelel. Jobb mint őrjöngeni, sokkal jobb. Mert érzem, hogy valami lesz. Azt a piszkáló, nyelvét rám öltögető pimasz kis érzést tapogatom magamban, hogy valami lesz. Valami változik, én csak maradjak én, és akkor lesz valami, akkor ha csöndben leszek szépen akkor jön, tudom hogy igen. Nehéz ezt figyelmen kívül hagyni…nehéz nem izgatottnak lenni, hogy mi lesz az. Kíváncsiság… csssssssssss. Szóval reggel olyan jó volt, hogy szép voltam és Norbi ezt látta, ettől eleve vidámabb lettem meg hogy Majával beszéltem, nagy hatással volt rám. Az is hogy ő most ennyire szerelmes és mennyi mindent tesz meg ezért, fantasztikus, meg velem kapcsolatba is. Jó volt vele beszélni msn. Adott nekem valamit, és ez most sokkal értékesebbnek tűnik fel, mint hogy Norbival találkoztam hétfőn is meg kedden is, vagy hogy kedden este Zolival találkoztam. Nem érdekel egyik se, már Norbi se. Hiúság, ennyi, hogy csak így dobott, ez fájt, hogy megint, de én meg ő…egy másik világ, mostmár kezdem érteni. Kezd nem zavarni, nem várok rá. Nem kell nekem senki, csak Az. Ő. Majd jönni fog, és akkor tudni fogom hogy Ő az az. De holnap Dáviddal is kell söröznöm dél körül, meg este Zolival találkoznom. Annyira nincs kedvem, eskü hogy csak csendbe akarok olvasgatni a szobámba és minden csorogjon át a fejem felett. Engem nem izgat. Kicsit se. Most 23 óra van. 5 perce kábé csörgött a telefonom, el nem tudtam képzelni ki lehet az ( a sok pasi közül melyik…) de csak az volt a kijelzőn hogy Visszatartott, nem baj, valaki vezetékesről v. titkos számról, szokott ez így lenni. Felvettem, halottam őt, valakit, éreztem hogy ott van, halotta a hangom hogy Igen tessék, egy lélegzetvételnyi szünet és letette. Útálom az ilyet, mert nem tudom, hogy jelent-e ez valamit, vagy valaki csak félretárcsázott. Nekem olyan volt, mintha az aki hívott meggondolta volna magát, hogy mégse beszél velem. De miért? Nah nem is morfondírozom ezen többet…eléggé hibbant az életem így is.
Szóval délután mikor megettem a kis levesem itthon és épp a könyvtárba indultam volna, hallom hogy nagy slunggal jönnek a függőfolyóson+női cipő kopogás, mondom vagy a szomszéd akihez újabban valami nő járkál, vagy anyu jött valakikkel. Már kardigámba,cipőbe vagyok, amikor az ajtóhoz értek és izomból rátenyereltek a csengőre. Mondom: Mi a f***sz? Kinyitom az ajtót, és két kedves 190 magas, 90 kilós, tar fejű pasi két oldalt az ajtóba és középen egy nő áll tök kifejezéstelen arccal. Az egyik drabál állat elővillantja a jelvényét, hogy akkor ő itt Jani a rendőr, hol a XY(anyám). Hát kissé meg voltam illetődve had ne mondjam… sok mindent átéltem már, álltam én már tök üres házba a 2 éves húgommal a karomba az ablakba a másik oldalon meg egy kedves bácsi, a szerb maffia egyik főnöke, akkor épp nevelőapám kereste. De ő nagyon illedelmes volt. A rendőrök faszjankók! Útálom is őket. Nah mindegy, persze, idézés miatt voltak itt ( senki ne gondolja, anyám nem maffiózó, csak történt némi félreértése, nem halál komoly, nem gyerekgyilkos vagy sikkasztós szitu, elég pitiáner, de a rendőrök hatásvadász pöcsök!) Szóval ennyit a boldog, békés napomról. 2 kör pálinka kellett hogy ne üvöltsek. Nem bírják már az ilyeneket az én idegeim, annyi ilyen volt, annyi szarság, letagadás, terelgetés a rokontoktól kezdve behajtón át hány de hány embernél tartottam a hátam. Kúrvára nem hiányzott megint. Ez van. Norbi bemondta az unalmast hogy nem jön be órára, még jó hogy találkoztam vele útközbe, s persze, akkor majd egyszer keres engem ( megy veled el a hóhér akárhova is ). Ennyit erről a napról, most még megfejelem egy kis Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek-kel mert tényleg tök jól esik olyan könyvet olvasni, hogy a csajnak meghalt a nagy szerelme, azt most hogy szenved, meg próbálja magát összerakni. Mint az Időutazó felesége. Az viszont tényleg iszonyatos jó volt. Jó, szerelmi történtet, de ilyet még nem pipáltam, pedig 13 éves korom óta van tagságim a könyvtárnál, olvastam vagy 200 könyvet. Nah hát ennyit a mai napról. Holnap nincs órám, és rohadtul egyetlen vágyam, hogy NYUGALOM legyen!
